JÚDÁS A KERESZT ALATT
Palotay Gyula 2007.03.29. 10:33
Palotay Gyula hartai evangélikus lelkész versei
JÚDÁS A KERESZT ALATT
Mester! A lelkem mardossa a kétség,
Szívemben szörnyű önvád hasogat...
Izzó, parázsló szégyenpír az arcom...
Mester! Én vagyok, ki eladtalak!
A harminc ezüst cseng még a fülembea]
S a Sátán halotti torra siet,
Áruló vagyok l Oh, szörnyű a vétkem:
A Gyehennára dobtam lelkemet!
Mester! A bánat keserű patakja Szememből égetőn reám szakad. Egy mardosó kéz szorítja a torkom... Szívem eláll. A hangom elakad, A félrevert harang kongása nem ver Síróbb, sikoltóbb segítség szavát, Mint bennem most a lelkiismeret, hogy Elárultam az Isten szent Fiát!
Mesteri A bűnnek fekete pecsétje A homlokomon ott ég tüzesen, És átkos méreg lett a vér eremben; -Oh! Nem segíthet rajtam senki sem, Mert szörnyű vétkem felcsap az egekre S tüzében égek izzón, mint salak, Harminc ezüstért önmagam eladtam, Mikor orozva elárultalak!
Mester! Én soha, soha nem felejtem, Lándzsásan Érted hogy ment a menet. Ott fenn az égen csillagok ragyogtak És itt lenn békés szellő lebegett. A hold ezüstös sugárral bevonta A Gecsemáné lankás oldalát S ott láttam én — jaj — összekulcsolt kéz Imádkozón az Isten szent Fiát!
Mester! Óh, akkor magamba döbbentemI Feltört szívemben: uram! Rejtsd magad! De vitt a bűnöm, Sátán fia voltam, Már késő minden! Elárultalak! Óh! Jéggé fagyott eremben a vér is: Bánatos szemed felém ragyogott, És én, a bűnös, áruló ajakkal Csókkal illettem fehér homlokod!
Mester! Ha tudnád, az a csók hogy égeti Nézd a keresztről, lásd meg, mi vagyok. Csak most tudom, mily rettentő a vétkem, Ügy megbűnhődtem én, élő halott! Hörgő szavammal könyörögve kérlek: Csak egyszer vess még rám tekintetet, Csak egyszer nézz le megbocsátó szemmel A tanítványra, aki vetkezett!
Mester! A bűnös, az áruló Júdás Mea culpázón keresztfád alatt, Sírva, zokogva, összemart kezekkel Esengve várja egyetlen szavad! Engedj fel engem! Szállj le a keresztről, Hadd vezekeljem szörnyű vétkemet!... ... S a Mester ránéz... Feje lehanyatlik Végső sóhajjal: »Elvégeztetett!«
|