ÁLDOTT ÖRÖKSÉG
Palotay Gyula 2007.03.29. 10:24
Palotay Gyula hartai evangélikus lelkész versei
ÁLDOTT ÖRÖKSÉG.
Áldott a tövis, amely megsebez, Amelynek nyomán vérem serkedez. Mert ráfonódott Krisztus homlokára, Mikor érettem ment a Golgotára.
Áldott a nádszál, mikor rámsuhint, És megalázva égek, mint rubint. Mert Üdvözítőm kezeibe tették, Mikor bűnömért csúnyán kinevették.
Áldott a korbács, mikor tép, szakít S hátamon véres csíkokat hasít. Mert bűneimért kimért büntetésem Az égi Bárány szenvedte el értem.
Áldott a kötél, mikor rámfeszül, És holtraszíjaz kívül és belül. Mert Megváltómnak kezeire fonták, Mikor helyettem ítéletre vonták.
Áldott a szeg, mely fúrja tenyerem, Hogy véres legyen benne kenyerem. Mert ötször vertek Megtartómon éket, Hogy elnyerjem az örök Békességet.
Áldott a kereszt, gyenge vállamon. Alatta minden szentelt fájdalom! S mióta Istent feszítették fára, Égnek és Földnek kereszt a határa!
|